A „Bamboléo”, a „Bem, Bem, Maria!” és a „Djobi Djoba” hallatán pedig bizony aligha lesznek olyanok, akik ülve bírnak maradni.
„Szerencsések vagyunk, hogy olyan időtlen, nemzedékeken átívelő, korhatároktól, társadalmi és nyelvi korlátoktól független zenét játszunk, mellyel immár 30 éve, töretlen sikerrel járhatjuk be az egész világot. Legfőbb célunk, hogy ameddig csak tudjuk folytassuk mindezt, ugyanazzal a töretlen lelkesedéssel, mint amivel elkezdtük” - mondta a zenekar frontembere, a marokkói-algériai családból származó Chico Bouchikhi, aki a Gipsy Kings-t maga mögött hagyva, 1992-ben alapította a rumba, a katalán, a flamenco, valamint a latin-pop és rock stílusjegyeit képviselő Chico & the Gypsies hetesfogatot.

A Chico & the Gypsies világszinten is a legjelentősebb crossover produkció, az első francia zenekar, amely lemezeladásai révén platinalemezt kapott az USA-ban. Zenéjüket áthatják a Katalóniától Dél-Franciaország mediterrán régióiig terjedő cigány hagyományok, világszerte számos művésszel készítettek és készítenek közös felvételeket mind a mai napig.
„Az elmúlt három év különösen termékeny volt számunkra, hiszen három új albumunk is megjelent. Bár ötleteink, terveink továbbra is vannak, azért ez a tempó ránk sem jellemző. A Covid alatt több időnk volt alkotni, az ekkor született dalokat adtuk ki ezeken a lemezeken.”- tette hozzá Chico.
A zenekar egyébként elkötelezett szabadság- és békeharcos, pályafutásuk meghatározó részét képezik a tolerancia és megértés előmozdítására adott koncertjeik. Sőt, annak ellenére, hogy bátyját 1973 júliusában a Moszad ügynökei téves személyazonosság miatt meggyilkolták, Chico a béke különleges megbízottja és az UNESCO nagykövete lett, amely végül oda vezetett, hogy kezet fogott a volt izraeli miniszterelnökkel. “Ez a kivételes cím nekem egyúttal kihívást jelent a béke és a tolerancia előmozdítására, a zene erejével. Őszintén hiszek a zene erejében, amely egyesít és a legsúlyosabb problémákra is valódi megoldást nyújt. Erre én magam vagyok az élő példa.”

A Margitszigetre kétórás szuperkoncerttel érkeznek, ahol a legújabb albumokon megjelent dalaik mellett, az örökzöld slágerek is garantáltan felcsendülnek majd, érzelmes, sokszínű utazásra hívva a közönséget. „Többször is volt alkalmam Budapestre jönni, szeretem a várost és a termálfürdőit, mindig öröm itt játszani. Boldogok vagyunk, hogy idén a Margitszigeti Színház jóvoltából újra visszatérhetünk, és a dalokon keresztül, személyesen mondhatjuk el közönségünknek, mennyire szeretjük őket” –mondta végezetül.

A koncert azért is igazi csemege, mivel a zenekar előtt a magyarországi roma folk egyik legrangosabb, világzenei szinten is elismert együttese, a Romengo lép fel előzenekarként és gondoskodik a páratlan, vérpezsdítő hangulatról. A margitszigeti koncertre a Romengo főként saját, tradicionális vonalat képviselő táncosabb dalaiból állítják össze a repertoárt, amelyek tartalma a cigányság életéről, kultúrájuk egy részének bemutatásáról is szól.

„Mindig a helyhez igazodva válogatjuk dalainkat, szabadtéren például nem feltétlen szerencsés, ha a szép, lassú, lírai dalokat vesszük elő. Fontos azonban megjegyezni, hogy már nagyon régóta nem írunk le műsort. A közönség diktál, mi pedig figyelünk, érezzük a zenekarral, hogy milyen irányba mozduljunk tovább, nem ragaszkodunk ahhoz, amit előre megbeszélünk. Ahogyan a repertoár, úgy gyakorlatilag minden egyes dalnak a hangulata meg tud változni a közönség miatt, és pont ettől annyira csodálatos szerintem, az oláh cigány zene: ha nem érti a hallgató a szöveget, akkor nem fogja tudni, hogy az eredetileg szomorú, vagy táncos, egyedül az előadásmód határozza ezt meg. Móni ráadásul az egyik olyan ember, aki annyira az érzelmek rabja, hogy nem énekel el kétszer ugyanúgy egy dalt.” – nyilatkozta Rostás Mihály Mazsi a zenekar egyik alapítója és menedzsere, majd hozzátette:

„Gyermekkorom óta nagyon erős kötődésem van a katalán rumbához, minden zsebpénzemet Chico lemezeire költöttem. Kegyetlenül izgulunk, ugyanakkor hihetetlenül boldogok vagyunk, hogy előzenekarként játszhatunk egy ilyen hihetetlen presztízsű zenekar, egy ekkora zenész előtt.”