A múlt meghatároz, és sokszor a rabjává tesz. A visszaemlékezés néhol fájdalmas, néhol pedig nosztalgikus érzéssel tölt el. Az IFESZT 4. napján két előadást is láthattunk tehát az Állami Zsidó Színház repertoárjából. Mindkettő szorosan kötődik a múlt tragikus eseményeihez, stílusuk mégis merőben különbözik.  

Bár, mint arról utólag értesültünk, véletlenszerűen került egymás mellé a két előadás, a néző számára úgy tűnhetett, hogy egymásba fonódnak. Az első, jelen esetben a kvázi „prológus” Maia Morgenstern one-woman showja, az „În teatru nu se întâmplă nimic” (A színházban nem történik semmi), amelyben egy fiatal zsidó színésznő küzdelmeit követhettük végig a második világháború környékén.  

A jiddis nyelvű előadás központi témája maga a színház, amely a nő életének legfontosabb mozgatórugója, a szerelem mellett. A remény és az akaraterő juttatta át szereplőnket a nehéz akadályokon, amelyeket az aktuálpolitika eléje görgetett. Egy bátran, energikusan viselt, de tragikus élettörténet ez, tele küzdelmekkel, vágyakkal, be nem teljesült ígéretekkel. Mindezek okozója az ignoráns antiszemita hatalmi berendezkedés.  

A színpadon egy nőt láthatunk, megannyi parókával és öltözettel. Minden karakter illusztratív módon van megjelenítve. Az egységes történetnek tűnő cselekményen belül mintha több nő jelenne meg a színpadon – hiszen ez nem csak egy színésznő tragédiája. Ez bárki története lehetne, aki elszenvedte a kor csapásait.  

Maia Morgenstern az első pillanattól kezdve kemény sorsú embertípust játszik, aminek hatására a néző szíve összeszorul. Nincs feloldás, nincs megkönnyebbülés. Az amerikai álom itt nem valósul meg, A visszatérés a szerelem miatt is hiába történik. A szeretett férfit zsidó identitása miatt minimum lecsukják – úgy néz ki, a várakozás örökké fog tartani. Mint mindig, most is a remény marad utoljára. 

A másik előadás, a Varsói útikalauz egy édes-keserű komédia, amely Hitler után kb. ötven évvel, vagyis majdhogynem napjainkban játszódik a lengyel fővárosban. Az alaphelyzet: Marga (Maia Morgenstern) egy holokauszttúlélő, aki fiával, Joseph-fel együtt (Claudiu Istodor) Tel Aviv-ből hazatért szülővárosába, Varsóba, hogy visszaszerezze tulajdonjogát egy ötemeletes épület felett.  

Célja elérésében a szintén zsidó származású Lazerovitch ügyvéd (Nicolae Botezatu) segédkezik, aki egyben a nő felbuzdítója is. A több hónapnyi ottlétük ellenére semmilyen előrehaladás nem történik ügyükben. A jogász egyre inkább olyan szélhámosnak tűnik, aki csak a pénznyeléshez ért, ahhoz viszont kiválóan. Ennek ellenére mégsem alakul ki igazi konfliktus. Az összeütközés szándéka ugyan jelen van, de ez, a komédia műfajához híven, pár frappáns összeszólalkozással le is rendeződik.  

Joseph egy boldogtalan, kiégett festő, aki édesanyjával ellentétben reálisabban látja a helyzetüket. Marga segíteni akar fián, ezért egy modellt is fogad neki Vera (Viorica Bantaș) személyében, sőt, azt is anyjának köszönheti, hogy a hotelben megismert Bina (Natalie Ester) iránt kialakult érzései felszínre törnek, és a kettejük között megtörtént éjszaka után viszonyuk komolyabbra fordul.  

Ám Marga tolakodó természete és fia állandó ellenállása miatt ez a két ember valahogy mindig összeszólalkozik egymással. Egyedül kettejük között van állandó konfliktus, amit az évek során magukba fojtott gondolatok és érzések okoznak. Az új helyszínen kialakuló szituációkban ötven év sérelmei kerülnek felszínre, amelyek során az anya sokszor hivatkozik az őt ért tragédiára.  Mindenek ellenére Marga szeretettel gondol vissza gyerekkorának városára, és nem akaródzik távoznia onnen. 

A hotelszoba, amelyben játszódik a történet, realista módon van ábrázolva, a díszlet ehhez szabottan van kialakítva. Egyedül a hátsó fal és a szoba ajtaja áttetsző, amelyeknek anyagán keresztül egy tipikus folyosó körvonalai és az ott áthaladó szereplők láthatók.  

A komédiához hűen az előadás végére – az eseményektől függetlenül – semmi nem változik. Minden ugyanolyan, mint az elején. Nincsenek fejlődések vagy nagy revelációk, ami nem is kell, hiszen már a formanyelv elegendő a kívánt hatás eléréséhez.  

A közönség élvezte a szókimondó, de a gondok fölött végül nagyvonalúan, derűsen átsikló előadást. Ráadásul az ehhez a tartalomhoz jól illeszkedő, román színházi játékstílus és Maia Morgenstern sziporkázó jelenléte csak színesebbé tette a magyar produkciókban bővelkedő fesztivál programját.