Harold Pinter Kelet-London munkásnegyedében született, zsidó családban. Egyetlen gyerekként nőtt fel, erős anyai kötődéssel. A II. világháború idején vidékre evakuálták a bombázások elől. A katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadta. Az elszakítottság, a félelem megtapasztalása mélyen beépült az írásaiba. Az irodalmi elődök közül Kafka és Beckett hatása a leginkább tettenérhető. A fenyegető, kiszámíthatatlan hatalmi rendszerek ábrázolásának mestere – hősei gyakran kerülnek értelmezhetetlen, abszurd szituációkba, amelyekre nincs racionális magyarázat.



Az üvegház

Egy szigorú állami felügyelet alatt működő intézményben – kórház vagy szanatórium – számokkal jelölt betegek élnek, elveszítve nevüket, identitásukat, szabadságukat. A rendszert furcsa, bizarr alakok működtetik, egymással viaskodó, elszánt bürokraták.

Harold Pinter második darabja 1958-ban született, de csak huszonkét évvel később, 1980-ban került színpadra, saját rendezésében. A próbák során néhány húzáson kívül alig változtatott rajta. Azt írja róla: „amikor írtam, még fantáziának tűnt, de mostanra a valóság utolérte”.

A történet karácsony napján játszódik: egy gyilkosság és egy szülés borítja fel az intézmény rendjét, miközben a vezető szokásos karácsonyi beszédére készül.

Az ördögi szellemesség és az abszurd humor leple alatt Harold Pinter éles politikai kommentárt fogalmaz meg a kontrollálatlan hatalom veszélyeiről - ez az üzenet ma is ugyanolyan érvényes és időszerű, mint amikor papírra vetette.

A darabot magyar nyelven először 1981-ben, a kaposvári Csiky Gergely Színházban játszották, A melegház címmel, Bátki Mihály fordításában, Gazdag Gyula rendezésében.