Gabriel García Marquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája kisregényében már a címben pontosan elárulja története végkifejletét. Még tulajdonképpen el sem kezdtük olvasni a szöveget, de már tudjuk, hova fut ki; tudjuk, hogy elkerülhetetlen a gyilkosság. A történetben ugyanis az igazán érdekes az, hogy hogyan is jutunk el a gyilkosságig. Mik azok a véletlenek, mik azok az apró, jelentéktelennek tűnő cselekvések, vagy éppen nem-cselekvések, amik elvezetnek Santiago Nasar haláláig?

Marquezt a mágikus realizmus egyik legnagyobb alakjának tekintjük, sőt talán e stílus elindítójának. Ez esetben azonban semmiféle mágiáról nem beszélhetünk. A történet mélyén persze ott dolgozik valamiféle misztikus erő, valamiféle realitáson túli valóság, mégis a figurák, a helyzetek, a cselekmény tökéletesen reális. Egy kolumbiai kis faluba megérkezik Bayardo San Román, egy gazdag, fiatal, jól szituált férfi, aki feleségül veszi Angela Vicariót. A nászéjszakán azonban kiderül, hogy a lány nem szűz, ezért Bayardo visszaviszi az anyjának. A lány elmondja, hogy Santiago Nasar vette el a szüzességét, amiért a két testvére, Pedro és Pablo megfogadja, hogy megölik Santiagót. És végül valóban meg is ölik. A történet voltaképpen ennyire egyszerű. Ami mégis rendkívül izgalmassá teszi az az, hogy a faluban mindenki tudja, hiszen mindenkinek elmondják, hogy meg fogják ölni, mégsem lép közbe senki. Még Santiago anyja is tudja, de ő sem csinál semmit. Ez az a mozzanat, ami igazán érdekli Marquez, és ami engem is érdekel. Miért nem akadályozza meg senki a gyilkosságot? Hogyan történhet meg egy ilyen tett akkor, ha, ahogy Marquez mondja, ,,Nem volt még gyilkosság, amelyet ennyire és ilyen jó előre bejelentettek.”, illetve, ,,A Vicario testvérek nem arra vágytak, hogy végrehajtsák az ítéletet, hanem arra, hogy akadjon valaki, aki megteszi a szívességet, és közbelép.”? Hogy mehet végbe a gyilkosság a falu szeme láttára, mikor valójában senki nem hiszi el, amit Angela Vicario mond, hogy Santiago Nasar elvette a szüzességét? Mi lehet az oka?

A kíváncsiság.

A megmagyarázhatatlan, titokzatos, az emberiséget ősidőktől hajtó, Ádámtól, Évától származó kíváncsiság. Ez a magva mindennek. Ettől teljesülhet be Santiago Nasar halála. Nem a gyilkosok, a bűnt elkövetők, a Vicario fivérek, hanem a többiek kíváncsisága miatt.

És természetesen a tett után mindenki próbálja fölmenteni magát, próbálja összetenni a véletlenek sorozatát, s a saját felelősségét elhárítani. Mégis mindenkiben ott marad valami belső szorítás, kimondatlan lelkiismeret-furdalás, hogy nem tehetett volna e valamit? Sőt, talán még ennél is több, hiszen voltaképpen mindenki tudja, hogy tehetett volna valami, de miért nem tett mégsem semmit?

Berettyán Nándor