Színházak
Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1985/1986
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
- Andrej Ivanovics Lepjohin (Gyugya) 67 nyugdíjasSirkó László
- Natalja IvanovnaLepjohin húgaMargitai Ági
- RosztyiszlavNatalja Ivanovna idősebb fiaHegedűs Zoltán
- Varvara (Váva)Natlaja Ivanovna idősebbik lányaNaszlady Éva
- Jelena (Lelja)Natalja Ivanovna középső lányaBognár Gyöngyvér
- LizaNatalja Ivanovna legkisebb lányaZeck Julianna
- Álla, úgy is, mint Jevdokija KaluginaRosztyiszlav feleségeDanyi Judit
- KonsztantyinJelena férjeCsémy Balázs
- Marija Jakovlevna (Makunya)Horváth Zsuzsa
- Szemjonaz Aranykezű, egyszerű emberPortik Györffy András
- rendezőSzász János
- díszlettervezőVereckei Rita
- jelmeztervezőVereckei Rita
- dramaturgUpor László
- fordítóRadnai Annamária
- súgóBa Éva
- ügyelőBáhner Péter
- rendezőasszisztensSirkó Anna
A címben emlegetett orosz lekvár egy kicsit olyan, mint a magyar narancs. Sokan várják tőle a megváltást, de hiába próbálkoznak, valahogy khm… nem sikerül igazán tökéletesre. Talán mert túl sokan bábáskodnak körülötte, de viszonylag kevesen fogják meg igazán a munka végét. Ljudmila Ulickaja komédiájában a lustaság, a teszetoszaság, a tehetetlenség a legfőbb erő – azaz a szereplők életének megrontója, a közönség jókedvének motorja. És ha ebben a vígjátékban bizonyos figurák és elemek (Csehov úrtól) ismerősnek tűnnek – nos, ezúttal ez egyáltalán nem a véletlen műve…
Volt egyszer valahol, a nagy Oroszországban egy messze földön híres kert. Cseresznyefáinak – vagy meggyfáinak? – csodájára jártak. Aztán az egészet megvette (vagy megkapta?) egy bizonyos Lopahin (Lepjohin?), és onnan kezdve más lett az élet a birtokon. Ennek a Lepjohinnak (Lopahinnak?) a leszármazottai aztán sok mindent átéltek – miközben a birtok csak pusztult és pusztult. Ma már semmi sem olyan, mint régen: a nyaraló és a kert alig emlékeztet egykori önmagára. Na és akik itt élnek? Az idősek kínlódnak, veszekszenek, a múlt emlékeit idézik, a legifjabb generáció – három nővér és egy báty – alig tud mit kezdeni ezzel az örökséggel. De talán mégis lesz újjászületés. Megint feltámad a romokon a híres lepjohini építőkedv? És lehet, hogy megint igaz lesz a mondás: ahol fát vágnak, ott repül a forgács.
2010. 11. 12.