Most erősnek kell maradni, akármi következik is”

Márai Sándor (1900-1989) írói műfajokban gazdag életműve, tragikus fordulatokban sem szűkölködő élete, annak bemutatása, értelmezése sokfajta megközelítést tesz lehetővé. Ez a játék a két világháború közötti szakmai és közönségsikert jelentő bő évtizedet drámai erővel lezáró 1948 utáni időszakot, a magyar olvasóktól, s főleg a magyar történelemtől, kultúrától, nyelvtől kényszerűen elszakított alkotóember gyötrelmes belső vívódásait érzékelteti egy számára idegen közegben. Kinek és miért írjon? Hogyan fejtse ki nemzetnevelő és mentő szándékát, miközben tapasztalnia kell a polgári életforma szétesését, a polgári értékek devalválódását, sőt teljes megsemmisülését.

A konok, megalkuvásra képtelen embernek viaskodnia kell a lélek legmélyebb regisztereiben meglévő, onnan soha el nem tűnő honvágy érzésének leküzdésével, amely teljes mértékben természetesen sohasem sikerül. Egy nagyformátumú ember több évtizedes írói-lelkiismereti küzdelmének leképeződése ez a színpadi játék. S persze a hazaszeretet, a magyar ember jövőjéért, sorsáért való aggódás és reménykedés himnusza, fájdalmasan szép emberi története. Minden „áthallás”, minden ma is érvényesnek tűnő megállapítás, üzenet pusztán a véletlen műve.