A magyar színpadi néptáncművészetben először mutatja be a szinte „elfeledett” Kárpátalja néphagyományát új műsorával a Magyar Állami Népi Együttes november 16-án a Nemzeti Színházban. Megidézett Kárpátalja című műsorukkal a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján egymás mellett élő népek sokszínű, tradicionális kultúrájába, hagyományaiba, dalaiba, táncaiba nyerünk betekintést a hágókon innen és túlról.

A Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című előadás a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, románok, cigányok, zsidók sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. A műsor kaput nyit az elfeledett kárpátaljai régióra; felmutatja mindazt, ami e népek hagyományaiban közös, és mindazt, ami nemzeti sajátosság, a hangsúlyt az azonos gyökerekre helyezi, szemléletesen érzékelteti a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat. Most, amikor az embertelenség és a háború réme fenyegeti Ukrajnát, még fontosabb megidézni a Kárpát-medencei népek békés egymás mellett élésének évszázados pillanatait a folklór örök nyelvével. A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete a találkozások és saját magunk kinyilatkozásának lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye. A tükör, amibe jó belenézni.
Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója a premiert beharangozó szerdai budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a magyar táncpalettán az elmúlt évtizedekben még nem született kárpátaljai összefoglaló műsor. A Magyar Állami Népi Együttes most ezt a nagy feladatot vállalta fel. A társulat a maga alaposságával kezdett neki a munkának, amely helyszíni gyűjtésekre is kiterjedt. A műsor azt a bartóki célt szolgálja, amelynek fő vonulata a népek testvérisége, a békés egymás mellett élés és a kultúrák kölcsönös egymásra hatása, felvirágoztatása, cél, hogy minden nemzetiség megtalálja saját arcképét ebben a “kárpátaljai családi fotóban”.
Mihályi Gábor, az együttes művészeti vezetője elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt az ungvári főkonzulátus segítségével jutottak el Kárpátaljára és Nyugat-Ukrajnába, és az ott szerzett élmények, tapasztalatok jelentősen felgyorsították az – előbb-utóbb amúgy is biztosan megvalósításra kerülő – produkció megszületésének folyamatát. A hatalmas közönség előtt tartott, óriási sikerű előadások bebizonyították, hogy a folklór közvetítésének az a formája, amely az együttest és a magyar színpadi néptáncokat jellemzi, utat talál a szívekhez.
Mihályi Gábor a produkció inspirációs forrásaként említette továbbá, hogy, míg az Erdély, Felvidék és a Magyarország területén élő táncokat és zenéket már “ízzé-porrá” koreografálták, addig Kárpátalja esetében “hiányérzetünk” támad. A magyar, román, ruszin, zsidó zenéket és táncokat felvonultató produkcióval nem egy élő skanzent, egy mozgó múzeumot kívántak létrehozni az alkotók, hanem azt akarták bizonyítani, hogy ez a hagyomány a mai embert is képes megszólítani.
Egy szűkebb alkotói csoport júniusban gyűjtőúton járt Kárpátalján. Az utazás célja a tudományos anyaggyűjtés mellett az érzelmi és szellemi feltöltődés volt. A Tisza, a hegyek vonulatai, a munkácsi vár, a viski református templom vagy az öt-hatszáz éves ruszin fatemplomok mind nagyban inspirálták az alkotókat, mégis a legfontosabb az ember volt. Az ember, aki énekel, táncol, muzsikál, a természet ritmusában éli az életét, és akinek minden mozdulatában ott rejtőzik a tudás, szavaiban a parasztemberekre jellemző örök bölcsesség.

– Az ilyen műfajú előadások esetében nem elégséges „csak” megtanulni a zenéket, a táncokat, megtalálni a legszebb viseleteket, felkutatni a szokásokat, hanem meg kell ismerni az embert, azt a világot, amelyben a hagyomány megteremtődött és létezett – avat be az előadást megelőző terepmunkába és anyaggyűjtésbe Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, a Megidézett Kárpátalja előadás rendező-koreográfusa.

A műsor dramaturgiai vonalának fontos részét képezi a szél. A szél, ami emlékeket hoz és visz, elsodor, megtisztít, felzaklat, feldúlja hétköznapjainkat, vihart kavar vagy megnyugvást hoz, felemel vagy a földre szorít. Valamint meghatározó jelentőségű a színen újra és újra megjelenő női alak, az Idéző, aki képes átlépni téren és időn, aki az örök változás, de az örök maradandóság szimbóluma is egyben. Ő az örök nő, az örök anya, az örök pap, aki összekapcsolja az „eget és a földet”.
A kárpátaljai születésű Pál István Szalonna, az együttes zenekarának prímása, a még készülőben lévő produkció zeneszerzője kiemelte, hogy a zeneileg és táncilag is színes és sokfelé ágazó előadás egyetlen egy dologról szó: a kárpátaljai közösség megtartó erejéről és békés együttéléséről.
Minden kultúra a saját lelkét őrzi és éli kicsiben, de benne van sejtjeiben az egyetemes emberi kultúrához való tartozás öröksége is. Ennek az örökségnek a része az elfogadás, az összefogás, az együtt élő népek viszonyának egymás mellé rendelése. „Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától” – valljuk Pilinszky Jánossal együtt.

A november 16-i premiert követően a Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című előadást a Hagyományok Házában nézhetik meg az érdeklődők, a produkciót nem csupán Magyarországon, hanem kárpátaljai területeken is be fogják tudni mutatni.

Közreműködnek: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara,
Szlama László, Pál Eszter (felvételről), Pál Lajos meghívott művészek
Szólót énekelnek: Herczku Ágnes, Hetényi Milán
Az Idéző szerepében: Bakos Gabriella
Zeneszerző: Pál István „Szalonna”
Zenei szerkesztő: Pál Lajos
Koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd, Mihályi Gábor
Jelmeztervező: Furik Rita
Díszlettervező: Molnár Zsuzsa
Videoanimáció: Soós Andrea
Fény: Győri László
Művészeti munkatárs: Orza Calin
Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor
Zenekarvezetők: Pál István „Szalonna”, Radics Ferenc
Tánckarvezető: Kökény Richárd
Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter
Művészeti vezető: Mihályi Gábor