1989. április 12-én az MSZMP Központi Bizottságának zárt ülésén váratlanul felszólalt Kádár János. Az akkor 77 éves pártfőtitkár a rendszerváltozás előtt nem sokkal próbált számot vetni az 1945 után történtekben vállalt szerepével, felelősségével. Csapongó, sokszor szinte összefüggéstelen beszéde régi bűnök súlyától görnyed, és a sok csönd és mellébeszélés közt beszűrődik a valóság is a maga iszonyatával. Kádár meghasadt tudata megidézi két rettegett démonát, Rajkot és Nagy Imrét, akik a színpadon is megjelennek. A shakespeare-i királydrámákat idéző hiteles történelmi szöveg mögé korabeli archív filmekből és hangfelvételekből épül díszlet, hogy világossá váljon: a történelem a legkegyetlenebb és legigazságosabb rendező. 

Az 1956-os forradalom 60. évfordulójának alkalmából az utolsó beszédből készült kamaradráma kerül színre az Operaház különleges helyszínén.



A programokat az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.

1989. április 12. Jászai Mari tér, Fehér Ház (jelenleg Képviselői Irodaház), az MSZMP KB tanácskozik. A Pártban 1989 a reformerők győzelmét hozta, eldőlt, hogy Magyarországon szabad választásokat írnak ki hamarosan, és elkezdődött egy addig elképzelhetetlen szembenézés a sötét múlttal. 1956 temetetlen halottai egyszerre életre keltek és eljöttek hóhéraikért.

Az agg Kádár János rémálmaiban is egyre gyakoribb vendég volt Nagy Imre és Rajk László, és mindazok, akiket hatalma érdekében akasztófára juttatott, miközben meggyőződésévé vált, hogy ő is ugyanarra a sorsra fog jutni, mint az általa félretettek. Úgy gondolta, ahogy 30, 40 vagy 50 éve, most is ugyanaz lesz a forgatókönyv, vagyis az újonnan hatalomra kerülők koncepciós pert indítanak ellene, őt teszik meg bűnbaknak, ráolvassák rendszere bűneit, kivégzik és átveszik a hatalmat.

Magányában, a hatalomból kiszorítva Kádár már csak egy dologban bízhatott: a Párt közvéleményében, ezért határozta el, hogy elmegy az MSZMP KB ülésére, ott nyilvánosan felszólal, tisztázza magát, és a Párt közvéleménye majd megvédi a pertől és a felelősségre vonástól.

Kádár átverekedte magát a biztonsági őrökön, bejutott a terembe és a zavarban lévő levezető elnök szót is adott neki. Kádár a pulpitusra lépett és elkezdte utolsó beszédét. Azzal azonban nem számolt, amire néhány órával ezelőtt orvosa is figyelmeztette: hiába minden igyekezete, már nem ura bomló elméjének.

A terem függönye meghasadt, a gyakorlott politikus szava elakadt, és a döbbent hallgatóság előtt egy szürreális shakespeare-i királydráma monológja bontakozott ki.

A színdarabban az eredeti Kádár beszédre támaszkodva megidézzük Kádár sötét múltjának kulcsfontosságú jeleneteit, többek között Rajk 1949-es kihallgatását, megjelenik a színen Nagy Imre, és archív film- és hangfelvételek segítségével elevenedik meg a magyar történelem közelmúltja, ahol gyilkosok és áldozatok csapnak össze újra, hogy elváljon, kiből lesz hős, és kiből áruló.