A történet középpontjában egy árva kislány, Gerda áll, aki a véletlen folytán vetődik Andersen szegényes pincelakásába. Andersen megelevenedett bábfigurái - az Ólomkatona, a Táncosnő, Zsófi rongybaba és Ole manó - egy különleges küldetés teljesítésére kérik fel a kislányt: meg kell ölelnie a Hókirálynőt, hogy feloldódhasson a jég az emberek szívéről, és egy boldogabb, szeretetteljesebb világ köszöntsön ránk. A „titkos összeesküvők” alaposan felkavarják az író életét, ráadásul megjelenik Lina kisasszony is, a fiatal színészjelölt, s Andersen szívét rabul ejti a szerelem.

\"Hans Christian Andersen egy hideg téli napon elindul kiadójához, és megjelenteti Karácsonyi mesegyűjteményét, amelyet azután évről évre újabb és újabb követ majd. A fogadtatás frenetikus, meséi ma is olyan elevenen hatnak, mintha éppen hozzánk, mintha csak rólunk szólnának.

De miért adta ki a meséket?

Miközben költeményeken és színdarabokon dolgozott, talán csak pihenésképpen vetette papírra a meséit, azokat a műremekeket, melyek oly könnyedén, s oly természetesen áradtak belőle, akárcsak a levegő, s amelyek meghozták számára a világhírt.

Valaminek történnie kellett!

Ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Ez a „valami” addig-addig foglalkoztatta a fantáziámat, amíg Andersen mesefigurái életre keltek, és elkezdték mesélni a saját történetüket...

Andersen nem csupán a meséit, az életét is példaképpen hagyta az utókorra. Megszállottan követte álmait, miközben mindenkiben képes volt meglátni, megtalálni az örök emberit: hajlandóságunkat a jóra és a szeretetre\" - mondja művéről Balázs Ágnes.

Hol kezdődik a mese, és hol ér véget a valóság, már nem tudja senki, a történet megállíthatatlanul hömpölyög a nagy találkozás felé. Közeledik a karácsony, amikor Gerdának meg kell ölelnie a Hókirálynőt...