A nagy Molière-i vígjátékok majdnem mindig egy mániává vált tulajdonságot állítanak pellengérre (fösvénység, féltékenység, hiszékenység stb.). A mi művünk esetében a sznobság került kifigurázásra. A valódi érték üres és tartalom nélküli majmolása. Hiszen a család nőtagjait nem igazi tudásszomj hajtja, hanem az a vágy, hogy megkülönböztetettnek, kiemelkedőnek érezhessék magukat, és ezáltal leleplezzék hiányosságaikat, sikertelenségeiket, kielégítetlen vágyaikat. Sokkal többről szól tehát ez a remek vígjáték, mint a tudóskodásról.
Szeretnék ezzel az előadással volt tanáromra, Vámos Lászlóra emlékezni, aki megismertette és megszerettette velem sok-sok évvel ezelőtt ezt a művet. (Iglódi István)