Színházak
Trafó Kortárs Művészetek Háza
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2000/2001
aUTONÓM zÓNa
Zene: FINEARTSMUSIC
Közreműködők:
ÁRVAI György /élő-elektronika, sampler, groovebox/, Kopasz Tamás /gitár, elektronika, Phillip György /ének, elektronika/
LŐRINC Katalin, VÉSSEY Anna …és mások!
Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói
Videó technika: Esteban DE LA TORRE
- koreográfusGóbi Rita
- testmaszkokSzűcs Edit
- koncepcióÁrvai György
- fénySzirtes Attila
- videoanimációKorai Zsolt
- konzultánsImre Zoltán
- közreműködőÁrvai GyörgyLőrinc KatalinVéssey Anna
- közreműködőPhilipp GyörgyKopasz Tamás
Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője.
Az aUTONÓM zÓNA éteri világát azok a civil szereplők is aktuálissá teszik, akik a 21. századi Budapestet csöpögtetik bele ebbe a hihetetlenül őszinte és megalkuvás nélküli műalkotásba – testmaszk show-ba. Maszk a ruha, maszk a test; mindennapi szerepjátszásunk elevenedik meg a színen, a lehető legplasztikusabban. Show, de nem revü, saját, öntörvényű és konzekvens világgal: Korai Zsolt videó-munkáit Esteban De La Torre vetíti; Kopasz Tamás, Philipp György és a TVK alapítója, Árvai György reagál gitárral, elektronikával és énekkel a színpadi eseményekre, a ruhakölteményeket pedig a Góbi Rita társulat tagjai viselik.
Az aUTONÓM zÓNA személyes valóságot hoz létre, különleges ruhakölteményeivel behatol az anyag mögé, eljut a megfoghatatlan értékekig. A ruhaburkokkal és a táncosokkal egyszerre hozza közel a nézőkhöz a testet és a testiséget, keresi az elveszett naivitást, kétségbeesetten kiált fel a szerepjátszás és a stigmatizáció ellen. Radikális és költői produkció, amelyben a szereplők teste köré egyre nagyobb burokként épülnek a ruhák, majd ketrecbe zárják őket. „Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/
2014. 11. 21.