Mundruczó első lengyelországi rendezésében továbbkeresi a választ kérdésére: szabad-e az embernek büntetlenül Istent játszania?

"Valójában csak motívumokat és dalokat használtam Straussból. Sokkal inkább új darab született, amelyben két eutanázia-történet fut egymás mellett. Az operett szerintem kifejezetten halál-műfaj. [...] Az egyik történet egy karmesterről szól, aki minden szilveszterkor A denevért vezényelte; a másik pedig egy paralízises fiú története, aki az eutanázia mellett dönt, de aztán annyira romlik az állapota, hogy a gyógyszerek bevétele előtt nem tudja még egyszer kimondani az igent, így nem tudja aláírni a papírokat." (Mundruczó Kornél)

A Gazeta Wyborcza borotvaélen lejtett táncnak nevezte az előadást, amelyben "a színészek csodálatra méltó sokoldalúsággal váltogatják a realista színjátszást a konvencionális operett mesterséges eszköztárával". A Wprost szerint Mundruczó Kornél kinyitotta a lengyel színház "résmentesre zárt ajtajait, amelyek azon komoly témákat rejtik, melyekről lehet távolságtartóan, vonzó formában, ugyanakkor komolyan beszélni". A Denevért - amely a segített öngyilkosság témája körül forog - egy trilógia első részeként mutatta be a lengyel TR Warsawa színház. A trilógia második része - mely a közös öngyilkosságról szól majd - a két héttel későbbi Proton Színház bemutató lesz (The Day of My Great Happiness).

"... 'beragadt' nekem ez az öngyilkosság-metafora. Nagyon európai és ezen belül nagyon magyar problémának gondolom..." (Mundruczó Kornél).

A rendező ezért az előadásért elnyerte a Telewizja Polska díját, a produkció pedig a májusi kaliszi Nemzetközi Színházi Fesztiválon elnyerte a "legjobb társulatnak járó" nagydíjat.