Test - Épület - Hang bm010

Tér - Űr - Húr

Ember - Könyv

Határtalanítás

Tibor (Leszták Tibor) adott nekem a Mu-ról, az elsüllyedt ősi kultúráról szóló könyvet, még 2005-ben. Nem olvastam el. Félretettem. Aztán el akartam olvasni, de nem találtam. Elkallódott. Aztán el is felejtkeztem róla. Három évvel később Tibor meghalt. Három nap múlva váratlanul előkerült a könyv. Azonnal elolvastam.

Mu egy 12,5 ezer évvel ezelőtt eltűnt kultúra, egy eltűnt civilizáció. Mítosz, legenda, történelem, valóság, koholmány: egyre megy. Egy emlék, ami arra figyelmeztet, hogy nem mi voltunk az elsők, és hogy majd mi is eltűnünk egyszer és majd mi utánunk is születik még újabb kulturális generáció. Talán ők is azt gondolják majd, hogy mi is csak koholmány vagyunk/voltunk. Egy kultúra, egy ember sem egyetlen.

Az előadás azonban nem arról szól, ami a könyvben van, hanem arról, hogy valamit kaptam, elvesztettem és megtaláltam. Egy szellemiségről, egy gondolkodásmódról, amit szerintem Tibor mindig is képviselt, keresett, és amihez teret kínált. Amiért talán a Mu színházat megalapította. Az előadás Tibornak szól arról, amit mindketten és még sokan kerestünk, keresünk, hogy: egy meg egy az egy. /G.G/

Egy vízcsepp meg még egy vízcsepp az egy vízcsepp.

Az „egy meg egy az egy” – határtalanítás – az elkülönültség, terek, emberek, tárgyak, a bent és kint közti határ felszámolása.

Minden ember önmaga egy univerzum. Két ember együtt is egy univerzum. Az emberek mind együtt is egy univerzum. Egy meg egy az egy.

tér

Az égitestek közt óriási a tér.

A galaxis és az atomszerkezet arányai azonosak.

Így anyagi testünk is inkább tér, mint anyag.

Vagyis inkább vagyunk semmi, mint valami.

A tér kifelé és befelé is végtelen.

Az ember maga is végtelen, kifelé és befelé, - anyagában és szellemi értelemben is.

Az ember és az épület analógiája.

Most a Trafó.

zene

A test és az épület, mint hangszer. Anyaga és akusztikája van.

Az épület szerkezeti ritmusa egyben zenei ritmus.

Az épület geometriai arányai dallammá, futamokká írhatók át, akár kottázhatók is.

A Goda Gábor által 1985-ben alapított társulat a kezdetektől fogva új utakat keres. Az Artusos munka során egyre fontosabbá vált a tér, az alkotói személyesség és a nézőkkel való felnőtt, partneri viszony folyamatos újragondolása. Egy-egy előadás megírása, koreografálása, zenei és képi világának komponálása, próbafolyamata és kísérletező időszaka mind párhuzamosan történik. A társulat feladatát mindig egy központi gondolat, egy mindannyiunkat érintő kérdés felvetésében és annak gazdag kibontásában látja. Az előadásokat a társulat tagjainak érdeklődése, társadalmi és személyes érzékenysége, élményei és emlékei inspirálják. A színházi munka az Artusnál minden résztvevő számára kreatív folyamat. Művészé és nézőé egyaránt.

Hogy lesz két lángból egy láng, két csepp vízből egy csepp, két hangból egy hang? Hogyan hat az életünkre egy régen eltűnt, de újra felbukkanó tárgy? Miként lehet hangszer egy épület? Hogyan szorulunk ki a saját magunk által megteremtett térből? Mit jelent az, hogy a bennünk lévő tér végtelen, csakúgy, mint a rajtunk kívüli tér? Mi az ember és az épület analógiája? Hogyan tűntethetők el a határok? Mit keres az ember? Goda Gábor legújabb sokrétű összművészeti alkotásában ilyen jellegű kérdéseket jár körbe az alktotókkal.

Az előadás Leszták Tibornak, a MU színház 2008-ban meghalt alapítójának szól arról, amit ő, és még sokan kerestünk, keresünk: egy meg egy az egy.