„Nagy József festő, szobrász, fotográfus, táncos, a világ egyik legelismertebb koreográfusa néhány évvel ezelőtt Japánban, egy épület tetején gyakorolt. Tőle nem messze egy holló szállt le a tetőre, a táncos árnyéka pedig a madárra vetült – ez a pillanat adta az ötletet a Les Corbeaux című előadáshoz.

Vizsgálódásához Szelevényi Ákos dzsesszzenészt hívja segítségül, aki több Nagy József-előadás (Eden, Asobu, Entracte, Sho-bo-gen-zo) zeneszerzője, ezúttal viszont testi valójában is jelen van a színpadon. A hangszerek a díszlet szerves részét képezik, és ugyanígy Szelevényi Ákos sem marad meg a táncost kísérő muzsikus hagyományos szerepkörében: a színpadi cselekmény része az előadás hangjainak megszólaltatása, amelyben Nagy József is tevékenyen részt vesz. A kettős jelenlét jegyében felépülő előadásban ember és állat, mozgás és hang, kép és zene, táncos és szaxofonos folytat párbeszédet. Miközben a visszafogott kromatikájú (fekete, szürke, fehér) térben megidézik a madár hangját, mozgását, lépteinek nyomát, tollazatának színét, a táncos lépésről lépésre maga is hollóvá változik. „(Fülöp Noémi)