Színházak
Trafó Kortárs Művészetek Háza
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2000/2001
De SadeJustine
Külön köszönet: VADAS Zsófia Tamara, VALUSKA László, Táp Színház, KÁLMÁN Bence
- rendezőKálmán Eszter
- látványKálmán Eszter
- jelmeztervezőJuhász Dóra
- dramaturgSzabó-Székely Ármin
- zeneKákonyi ÁrpádFriedenthal Zoltán
- versBasch PéterBock Balázs
- mozgóképBalogh BalázsJuhász AndrásTaskovics Éva
- hangRembeczki János
- fényVida Zoltán
- munkatársFábián Gábor Zoltán
- rendezőasszisztensFazekas Anna
Kálmán Eszter új darabjának kiindulópontja de Sade márki Justine című kalandregénye, amely önmagában is egy filozófiai kísérlet. Két nővér gyerekként elszakad egymástól, az egyik az erény útjára lép, a másik megmerítkezik a bűnben. Az egyik megnyomorított senkiként végzi, a másik Európa legbefolyásosabb asszonya lesz.
Sade elhallgatott szerző. Üldözték, elzárták, betiltották. Kétszáz évig a perverzióval és az őrülettel azonosították. Egy betegségtől mindenképp szenvedett: grafomán volt. Megállíthatatlanul írt a birtokán, különböző börtönökben, majd elmegyógyintézetekben. Utoljára éppen a Nouvelle Justine miatt tartoztatták le.
Kálmán Eszter rendezése ismét a történet és látvány viszonyát vizsgálja. „Lesznek, akik megbotránkoznak majd bizonyos jeleneteken, ugyanakkor összességében ez egy humoros és ironikus előadás, a 80-as évek látványvilágába helyezve.”
Kálmán Eszter drámapedagógiát és fotózást tanult itthon, performansz-rendezést és látványtervezést Angliában, a University of Bristol hallgatójaként. A Katona József Színházban töltötte szakmai gyakorlatát, fordít, rendez és díszletet tervez a Merlin Színházban és más független előadásokban. Hamupipőke című rendezésében, amelynek 2012 márciusában volt a premierje a TRAFÓ-ban, élő színészek helyett a látvány varázsolta el a nézőket és szőtte a darab cselekményét. Új darabjában, a Justine-ban már nem csak a jelmezek, hanem a színészek is beszélnek, ugyanakkor Kálmán Eszter ez alkalommal is a látvány és szöveg közötti arányokkal kísérletezik. Hol veheti át a kép a szó szerepét? Hol mondhat mást? Hol mondhat többet? És hol ment meg minket a szó attól, hogy látnunk kelljen?
2013. 11. 21.