„holnaptól megváltozom, de nem garantálom, hogy olyanná válok, amilyenné te

szeretnéd, hogy váljak

egyébként már tegnap óta más vagyok, csak nem vetted észre,

észre sem veszel

érthető hisz tegnap este már eltűntem

ne nézz így rám

olyan vagy mint anyád

anyáddal én nem sokra megyek

vagy vele kéne kezdenem

de mit

leköltözöm vidékre

ott jobb a levegő"

Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia Tamara fiatal „tánccsinálók“. Először a Bloom! társulat 2012-es darabjában (Közel a vég) dolgoztak együtt, ezúttal azonban a társulattól függetlenül, önálló alkotókként fogalmazzák meg és állítják színpadra gondolataikat. A folyamathoz két fiatal zenész (Czitrom Ádám és Porteleki Áron) is csatlakozik, akiket nemcsak kísérletező zenéjükkel, de szereplésükkel is behívnak kreatív együttműködésükbe.

Öten mesélnek kapcsolataikról, szerelmeikről, viszonyaikról, majd leképezik, lecsupaszítják, lenyúzzák és elemeire bontják őket, hogy közelebb kerülhessenek hozzájuk. A változó térben, a tánc és zene szövetéből formát öltő jelenetek, ráközelítenek egy-egy élethelyzetre, mely folyamatos átalakulások során újabb és újabb értelmet kap. Mind a tánc, mind a zene szélsőséges fizikai és érzelmi végletek között cikázva, hol gerjesztik, hol kioltják egymást. Hasonlóképpen, a darab különböző előadói műfajokat csúsztat egymásra.

A kapcsolatok groteszk mivoltát bemutató előadás, szerkezetét és alkotói módját tekintve asszociációs struktúrákat követ. Játékosan, szeretetből nyúzunk, vállalva a padló erejét.