Sík, vagy nem sikk? Fricska a természet törvényeinek! A gravitáció és az illúzió uralkodik (vagy mégsem?) ebben a zsonglőrködéssel, akrobatikával és térbeliséggel dolgozó darabban. Egy tökéletes – matematikai pontossággal készített – terv, melyből nem hiányozhatnak a kung-fu jelenetek, sem a Mátrixra és a japán animékre tett utalások. Új cirkusz és invenciózus díszlet ezúttal franciásan!


Mi történik, ha egy fizikus cirkuszról álmodik? Egy furcsa, megdöntött síkú díszleten öltönyös fiatalemberek sorakoznak, akár egy hétköznapi utcajelenetben, majd szürreális álomvilágba illő lassúsággal bukfenceznek és csúsznak egyik pontból a másikba, fittyet hányva a gravitáció törvényére…A Plan B a hétköznapiban próbálja felfedni a rejtélyest. Az előadás alapja egy egyszerű díszletelem, egy sík, melyben ismerős formákat – padlót, házfalat, ajtót – fedezhetünk fel. A síkokkal való játék és a találékony, egyszerre komplex és minimalista díszlet átalakulása (a szereplőket hirtelen elnyelő csapóajtóktól, a síkokról és tengelyekről alkotott képünk teljes összezavarásáig) szó szerint újabb és újabb dimenziókat tár fel.

A Plan B a cirkusz, a tánc, a videóvetítés, a zsonglőrködés és az optikai illúzió elemeit ötvözi. Meglepő trükkök és állandó átalakulás szemtanúi lehetünk, míg a szereplők nemcsak a gravitáció törvényeivel, hanem a különböző perspektívákkal is zsonglőrködnek. A fantázia világába kalauzoló darab egyszerre lenyűgöző és szellemes.

A Compagnie 111 tagjai a híres francia Lido Cirkusziskolában tanultak, majd Mladan Materic Tattoo Theatre társulatával dolgoztak. A Plan B-t az amerikai Phil Soltanoff, a New York-i Mad Dog Theatre művészeti vezetője rendezte, amely a Compagnie 111 térnek szentelt trilógiájának második része. Az amerikai rendező és a társulat közösen próbálnak egy geometrián és zeneiségen alapuló absztrakt színházat létrehozni. A Compagnie 111 különböző művészeti mozgalmakból merít ihletet, többek között a Bauhaus és a konstruktivista irányzatokból, illetve az amerikai némafilmekből.
A kritikusok az előadás kapcsán elsősorban a fizikai színház újradefiniálására tett kísérletet méltatják, és azt a játékossággal keveredő találékonyságot, mellyel a társulat a tér és díszlet használatát megújítja. A Plan B-re jellemző a műfajok különös elegyítése, a tökélyre fejlesztett technikai megoldások, és az előadás egészét átitató humor és költőiség.