Tóth-Máthé Miklós egyfelvonásos színműve 1991-ben látott napvilágot a mû szerzõje a reformáció nagyjai közül a legsokoldalúbb egyéniséget, Szenczi Molnár Albertet, a protestáns polgári irodalom jeles költőjét, zsoltárfordítóját, egyházának tudósát, gyakorlati igehirdetőjét, iskolaalapítóját és még számos polihisztori tevékenység művelőjét teszi meg főhősévé.

Az epizód, amelyet a szerzõ barokkos irodalmi nyelven megjelenített, azt az idõszakot öleli fel, amikor Szenczi Molnár Albert Heidelbergben élt, és elérte õt is a harmincéves háború pokla, kirabolták, megkínozták, majd egy padlásszobában házi õrizetben tartották mint a katolikus egyházra igen veszélyes reformatát. Fogvatartója egy spanyol zsoldoskapitány volt, aki naponta kért tõle írásos beszámolót, részben eddigi életérõl, másrészt pedig a reformációban elöl járó, részt vevõ neves személyekrõl.

A szegényes padlásszobában raboskodó poéta, tudós jellemérõl, munkásságáról, tudásszomj vezérelte kalandozásairól úgy szerezhet a nézõ tudomást, hogy meglátogatja õt felesége, Kunigunda, aki – férje vélt szabadsága reményében – arra akarja rávenni hites urát, hogy tárja fel minden mozzanatát a Bethlen Gáborhoz fûzõdõ kapcsolatának. Szenczi Molnár Albertet mélyen sérti a kérés, bár maga is jól tudja, hogy Kunigunda a gyermekeik, az újra rendbe hozható családi fészek érdekében kéri tõle az áldozatot. A kapitány a házaspár vitájának jelentõs részét kihallgatja, s a disputa immár átcsap a fogolynak és fogvatartójának emberi és hitvitájává.