Bedő J. István beszámolója az Olvass bele portálon jelent meg. Köszönjük!
A kétrészes darabban a végére eljutunk a csavaros hepiendig, amit nem illendő elmesélni, ám közben olyan figyelemre méltó alakításokat élvezhetünk, amelyekre érdemes szót vesztegetni. (Nem is vesztegetés!) Schneider Zoltán a bogaras Barnabé, mindig dühös valakire: hol annak a bonbonnak a gyártójára, aki figyelmetlenségből kiengedett egy zápfogat tartalmazó édességet – de meg is kapja a magáét levélben –, hol a saját fiával ordít a legkülönbözőbb indokokkal. Az ember (néző) gyanakodni kezd, hogy más eszköze nincs is. Pedig oly szép paranoiái vannak még! És Őze Áron rendezőként pompásan ki is hozza belőle az összeset…
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)