Falus Tamás beszámolója az Albert és Charlie című bemutatónkról. Köszönjük!
Érdekfeszítő, gondolatébresztő kamaradarab színvonalas megvalósítását láthatjuk a Rózsavölgyi Szalon új produkciójában. Csaknem másfél órában, egyetlen felvonásban zajlanak az események, a párbeszédekben két humánus ember képe rajzolódik elénk. Epres Attila hosszú, bozontos fehér hajú parókájával külsőleg is elénk varázsolja az utókor számára ismert Einstein-képet (még nyelvet is ölt ránk). Pál András Charlie-ként inkább gondolataival idézi fel a tépelődő Chaplint, mint hasonlóságában. (Civilként miért is kellene kopottas öltönyben, kalapban, sétabottal, elhordott, méretes nagy cipőben feltűnnie.) Helene, a házvezetőnő-titkárnő szerepében Nagy Dóra jól egészíti ki a két főszereplőt.
A Pannon Várszínház alapító-igazgatójával beszélgettünk arról, milyen küzdelmek és kitartó munka árán formálja már negyedszázada Veszprém és a régió színházi életét
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.