Kirják Róbert, a nyíregyházi színház és a Vidor Fesztivál igazgatója nyújtotta át Györgyi Annának az idei Vidor Fesztivál legjobb női alakításért járó Colombina-díját.
Drága Nusi! Szeretünk. Ezt már az elején el kellett mondanunk. Meg azt is, amit kevesen tudnak: Györgyi Anna a Rózsavölgyi Szalont "anyaszínházának" nevezi, hiszen itt játszik a legtöbbet, a mi rendkívül nagy szerencsénkre. Ráadásul egy kicsit alapító is. Amikor a Rózsavölgyi Szalon 2012 áprilisában megnyílt, az elején még töprengés volt, mi is legyen itt, színház, vagy irodalmi estek, vagy kamarazenélés. Akkor jött Györgyi Anna. Nusi. Szilágyi Tiborral játszották a Szerettem őt című darabot. Ez volt az első saját produkciónk. Akkora sikere lett, hogy el is dőlt: színház lesz (marad) a Rózsavölgyi Szalon.
Ma pedig a Szívhang című előadás után - a Közönség és a játszótársak, Szulák Andrea, Sajgál Erika, Epres Attila előtt - Kirják Róbert, a nyíregyházi színház és a Vidor Fesztivál igazgatója átnyújtotta Györgyi Annának az idei Vidor Fesztivál legjobb női alakításért járó Colombina-díját! Mi meg hátul sírtunk az örömtől.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
