'Harc a fekete kutyával' - Érintésnyire 'Churchill és Garbo'
Makk Zsuzsa beszámolója májusi bemutatónkról a Mezei Néző blogján jelent meg.
A „Churchill és Garbo” a Rózsavölgyi Szalon első bemutatója volt az újranyitás után, még szigorított körülmények között kerülhetett közönség elé májusban. A hosszú szünet után nagyon erősen látszott a szereplőkön a játék és a nézőkkel való találkozás öröme, amely persze kölcsönös – mi is örültünk nekik nagyon.
(...)
A „Chruchill és Garbo” vonzereje egy valódi találkozás megmutatásában isáll. Manapság, amikor hónapokon át a személyes beszélgetés eleve tiltólistán volt, korábban pedig csak akármilyen elfoglaltságokra hivatkozva nem ért rá soha senki (vagy ez csak az én észlelésem?), önmagában is fantasztikus elem az, hogy két idegen ember egymásra időt szán, elmélyülten és hosszan, a másikat tiszteletben tartva, mégis őszintén beszélget. Ezúttal mindezt indokolhatja a hosszú hajóút, az összezártság, mégis örülünk neki, hogy ilyen legalább a színpadon látható.
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma.