A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulata egymást is köszöntötte az ünnepek alatt.
Gyakran említjük, hogy teátrumunk társulata egy igazi nagy család, ez az ünnepekkor pedig még inkább bebizonyosodik. Hagyománnyá vált, hogy minden évben együtt is megünnepeljük a karácsonyt, ez idén sem volt másként.
Hódolunk egy hőn szeretett szokásnak, miszerint nevet húzunk és megajándékozzuk egymást, de évről évre nagy örömünkre szolgál az is, hogy kedves közönségünk kézzel írott leveleit olvashatjuk, amelyek a karácsonyi dobozba érkeztek decemberben!
Mindenkinek köszönjük, aki idén bármilyen formában is felénk irányította figyelmét és szeretetét!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
