Ki tudna gondolkodás nélkül, lazán nemet mondani egy titokzatos valakinek, aki így szólna hozzá: " Figyusz, holnaptól egy füttyentésedre tied lehet Nicole Kidman/Tom Cruise, a Monmartre-on reggelizünk, a Broadway-n lesz a pezsgős vacsora és nem kell többé bemenni a munkahelyedre? "
Ez a Faust alaphelyzete, csakhogy a fogadást felajánló titokzatos valaki maga az ördög, aki a szolgáltatásokat a főhős lelke ellenében adja. Kezdetét veszi egy különös utazás az élet forgatagába és a lélek bensőjébe, a végső pusztulással is fenyegető önmegismerésbe.
Kevés ember tudja, hogy a Faust nem csak filozófiai könyvdráma, hanem színes színpadi alkotás is, tele szórakoztató, mozgalmas, látványos, mindenfajta érzéket felcsigázó, különböző stílusú és műfajú betétekkel: találunk benne vásári bohóctréfákkal tűzdelt kocsmajelenetet, húsvéti táncos vígasságot, vérbő és borzongató boszorkányszombatot, megható és lírai dalokat.
Maga Goethe mondta művéről: " Legyen végre bátorságtok átadni magatokat a benyomásoknak, a gyönyörködésnek, a meghatódásnak, az emelkedettségnek, sőt, tudjatok végre okulni is és lángra gyúlni, felbuzdulni valami nagyszerűn! ...
Gondoskodom majd arról, hogy az egyes részek kedvesek és szórakoztatóak legyenek, és egy kissé el is gondolkodtassanak... "