Legvidámabb darabját akkor írta Csokonai Vitéz Mihály, amikor számára már minden elveszett; a teremtő jókedv győzelme ez a vaskosan tündéri bohózat a szomorúságon, a reménytelenségen. Amellett olyan modern, hogy valójában közelebb áll hozzánk, mint bármi, amit a vígjáték műfajában a következő száz év magyar irodalma létrehozni tudott. Ez a nyugtalan modernség talán abból a finom, lírai öniróniából származik, mellyel a költő elegyítette a szerelemért epedő vén hölgy komédiáját.
Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című bohózat Csokonai legjobb vígjátéka. A bohózat műfajának megfelelően a darab valamennyi szereplője nevetséges, torz alak. Ha a megcsalatott Karnyóné sorsa kelt is némi szánalmat, a groteszk öngyilkossági jelenet, majd a halottnak hitt férj érkezése, a tömeges halál, majd a halottakat feltámasztó tündér megjelenése teljesen burleszk hatású. Nem ellensúlyozhatja ezt az a néhány franciaellenes \"hazafias\" kirohanás sem, amelyet Csokonai az előadáson megjelent előkelőségek kedvéért erőltetett a darab befejezésére.
Vajda János harmadik operájának ad otthont a Magyar Állami Operaház (Márió és a varázsló 1988, Leonce és Léna 1999), mely több mint száz éve alapfeladatának tekinti a mindenkori kortárs magyar művek bemutatását.